Szakdolgozatom célja a fővárosi roma közösség emancipációs lehetőségeinek feltárása volt. Hipotézisem, hogy - az olyan rendszerszintű kérdések mellett, mint az oktatás, a lakhatás, vagy az érdekképviselet - a fővárosi cigányság helyzetét konzerválja a városi fókuszpontok, közösségi terek hiánya is. Azon tereké, amelyek közösséget szerveznek, találkozásokat generálnak, kulturális önreprezentációra adnak lehetőséget. Ezen helyek és szervezetek feltárását az előzmények megismerésétől kezdtem, végigjártam az elmúlt 60 év polgári mozgalmának legfontosabb állomásait és hangsúlyosan foglalkoztam a múlt azon intézményeivel, melyeket ellehetetlenítettek. Ezáltal igyekeztem rögzíteni, leképezni az intézményi struktúra jelen helyzetét, hogy körvonalazódjon számomra az a hiány, melynek jelenlétét érezni véltem. A jelen intézményeit térbeli hálózatként értelmeztem, és esettanulmányokban foglalkoztam három példaértékűen működő szervezettel is. Mindez a többsíkú megismerés körvonalazta számomra a cigány közösség mozgásterét, és azt az űrt, amelyet diplomamunkám víziójában igyekszik betölteni.