Az automata, elektromos mérőegységek térhódítása előtt a meteorológiai szolgálat budapesti központjának helyi megfigyeléseit a Petrezselyem utcai észlelőkertben elhelyezett különféle műszereken végezték, amelyeket fából készült, hófehér, zsalugáteres hőmérőházak védtek az időjárástól. Észlelőkert című installációm három klasszikus hőmérőházból áll, amelyek belsejében mérőműszerek helyett különböző fény- és hangforrások, valamint effektgépek foglalnak helyet, mesterséges vihart generálva. Mintha a mérés eszközei válnának a vihar eredőjévé, a változás kiváltója pedig maga a mérésre tett kísérlet lenne. Figyelmünk tehát a megfigyelés aktusának a megfigyelt rendszerre gyakorolt hatására és az észlelés szubjektivitására irányul: a belső működés elhatárolódik a külvilágtól, ahogyan gyakran bennünket is meggyőződéseink és elvárásaink irányítanak. A rend és biztonság iránti zsigeri vágyunk érhető tetten, amikor a rendkívül komplex és kaotikus légköri folyamatokat végül „jó” vagy „rossz” idővé redukáljuk, a pontos előrejelzés igényében pedig a jövőbelátás univerzális ábrándja tükröződik. Ha úgy érezzük, nem vagyunk befolyással a körülményeinkre és fogalmunk sincs mi következik, egy dolgon mégis változtathatunk: hogyan viszonyulunk a kiszámíthatatlansághoz.