A technológia döntő szerepet játszik a halállal, a gyásszal és az emlékezéssel kapcsolatos kortárs gyakorlatok közvetítésében. A kutatás interdiszciplináris nézőpontból vizsgálja a technológiai fejlődés, a hatalmi dinamikák és a személyes életvégi tapasztalatok találkozási pontjait. A téma feltárása a technológiának a biohatalom és a nekrohatalom keretein belül történő meghatározásával kezdődik, megvizsgálva, hogyan alakultak át idővel a társadalmi ellenőrzés mechanizmusai. A tanulmány elméleti nézőpontokra, például a közvetítés elméletére támaszkodva vizsgálja meg, hogy az emberek milyen interakciókat folytatnak a technológiával az életvégi folyamatok bejárása során, a palliatív ellátástól egészen a gyászig. A történeti áttekintés rávilágít a halálhoz való társadalmi hozzáállásban bekövetkező jelentős, a technológiai innovációk és a társadalmi mozgalmak által befolyásolt változásokra. Az asszisztált öngyilkosságot, az eutanáziát és a halál magánüggyé tételét övező etikai vonatkozások vizsgálatára a fejlődő egészségügyi technológiák kontextusában kerül sor. A dolgozat emellett megvizsgálja a halálgondozás terén felbukkanó tendenciákat, beleértve a digitális emlékhelyeket és az ökológiai temetkezési gyakorlatokat, valamint kitér a Covid19-világjárvány életvégi rítusokra gyakorolt hatására is. A kutatás végül hangsúlyozza a technológia, a hatalom és az emberi tapasztalatok bonyolult összjátékát a halállal és az emlékezés módjával kapcsolatos kortárs gyakorlatok alakításában.