Ahogy a jelen horizontján az események eltűnnek, úgy válik láthatóvá az idő múlása. Az Időablakok című installáció egy egyéni teret különít el a kiállítótérben, ahol a látogató találkozik és szembesül az üres idővel. A mestermunka az idő megfigyelésével és az alkotó idővel mint időt tagoló tevékenységgel foglalkozik. Az installáció három fő részből áll, amelyek szoros kapcsolatban állnak és egymásra mutatnak: a valós idejű videódokumentációk, a megfigyelési helyzeteket feldolgozó könyv és a szőnyeg, ami az alkotó idő explicit manifesztuma. A mű a középkori hóráskönyv szerkeztését veszi alapul, amely imákkal tagolta a napot és azzal együtt a munkát, társadalmi időkeretet is, teret adva ezzel a csendnek és személyes időnek. Az installáció struktúrája ezt követi le kortárs helyzetben, napjaink időtapasztalatára adott válaszreakcióként.