Széteső közösségek, újradefiniált vidéki táj, emlékek, család, hit és bizonytalanság.
A kortárs falukép eltér az elszegényedett, idős mezőgazdasági munkások vagy az idealizált vidék sztereotípiáitól. Ehelyett a belső konfliktusokat, a bizonytalan jövőt és a kívülállók számára felismerhetetlen valóságot testesíti meg. A falusi családokban a korábbi generációk ösztönösen továbbadták nemcsak a mezőgazdasági és gazdálkodási ismereteket, hanem a közösségi értékeket, a falusi életvitelt és a helyi kultúrát is. Ma ez az öröklési folyamat teljes mértékben megkérdőjelezhető és szubverzív. Az én generációm az első, amely döntő szerepet játszik abban, hogy milyen irányba halad ez az átalakulóban lévő öröklési folyamat. Vizuális kutatásom a különböző generációk egymáshoz való viszonyulását vizsgálja a mai világban, és a fiatalokra összpontosítva olyan kérdésekre keresem a választ, hogy mit is jelent a falu, a falusi identitás, és az otthon.