A 141 egy vizuális napló, aminek története reagál az alkotó létszorongásból fakadó érzéseire, gondolataira. A napló nyomtatott formában, svájci kötéssel készült el, és egy installáció keretében, egy olvasósarokban van bemutatva. Hetvenhat oldalban, egységes panelstruktúrával meséli el a történetet, amit néha illusztrációk, illetve szövegek törnek meg. A naplót megelőző kutatás során kiderült, hogy a történetmesélés mekkora erővel bír a létszorongás leküzdésében, és erre reflektálva, a napló fő eleme maga a történetírás lett. Az utazás, amiről a naplóban beszámol az alkotó, az alkotás közben jött létre (némi dramaturgiai kapaszkodó kivételével), ezzel segítve az önterápiás folyamatot. A rajzolt és írott anyagok az alkotás folyamata közben, párhuzamosan jöttek létre, folyamatosan reagálva egymásra, így azokat egy egységként érdemes kezelni. Az utazás során a fő karakter több lénnyel és személlyel találkozik, pillanatokra kapcsolódik is velük, de leginkább a folytonos, megállás nélküli útról szól a történet, hogy aztán megérkezzen oda, ahonnan elindult az egész. Az alkotó számára a történet tanulsága az elengedés fontossága: amellett, hogy kénytelenek vagyunk a körülöttünk lévőket, vagy akár életünk eseményeit is, elengedni, el kell fogadnunk, hogy magunkra is úgy kell tekinteni, mint az életünk egy olyan részére, amitől el kell búcsúzni, nemcsak a halálunk pillanatában, hanem miközben élünk, remélhetőleg többször is.