A plasztikai képességek fejlődése nem zárul le az óvodáskor befejeztével. Az iskolai évek kifejezetten alkalmasak arra, hogy a gyermek új anyagokat, eszközöket és technikákat ismerjen meg, ezzel növelve a magabiztosságát, fejlesztve technológiai ismereteit és téri képességeit. Dolgozatomban az iskolai keretek közti tárgyalkotás lehetőségeit vizsgálom. A téma körüljárásához szakirodalmi és empirikus kutatást végzek, melyben megvizsgálom a tárgyalkotás pszichológiai és pedagógiai aspektusait, valamint a tárgyalkotás fejlődéslélektani hatásait. A 2020-as Nemzeti Alaptanterven keresztül megvizsgálom a tárgy- és környezetkultúra helyzetét a közoktatásban. Végezetül pedig három pécsi közoktatási intézmény oktatóival készítek mélyinterjút, melyben azt térképezem fel, hogy mi a valósága az iskolai tárgyalkotásnak, térbeli alkotásnak.