Szakdolgozatomban Leos Carax, francia filmrendező egész estés filmjeit vizsgálom a reflexív filmes eljárások és stíluseszközök alkalmazása szemszögéből, elsősorban Pethő Ágnes Reflexivitás a filmben című tanulmányának megállapításai alapján. Leos Carax filmjeinek a médiumra, művészetre, filmművészetre reflektáló és önreflexív narratív elemeit, valamint a stilisztikailag önreflektív filmnyelvi eszközeit vizsgálalva arra a konklúzióra jutottam, hogy a rendező nem csupán az önreflexió klasszikus értelmében használja ezeket az eszközöket, hanem önmagán túlmutató beszédformaként. Az egész életmű egyetlen, önmagára is folyamatosan reflektáló rendszert létrehozó, egyfajta hálóként működik, melyben a reflexivitás különböző megjelenési formái, filmjeinek jelentése, értelmezése további rétegeket nyernek.