Szakdolgozati kutatásom középpontjában a súlyosan-halmozott fogyatékossággal élő gyermekek művészettel fejlesztése, illetve a design e területen betöltött szerepének a vizsgálta és bemutatása áll egy esettanulmány tükrében. Az esettanulmány során a Csillagház Általános Iskolában megvalósuló komplex művészeti nevelés alapelveit, módszereit és céljait, valamint az alkotói tevékenységhez használt adaptív eszközöket, ezek keletkezéstörténetét és használati területeit vizsgálom. A bemutatott eszközökre és az általam feltárt elkészítési módszerükre kollektív tervezési folyamatként tekintek, és e kettőt együttesen olyan innovációként mutatom be, amely tábla gyurmával, flip-flop papuccsal és teniszlabdával hidalja át a közoktatási rendszer hiányosságai és az ENSZ CRPD-ben megfogalmazott emberi jogok között tátongó szakadékot. Bemutatom az aktivista affordancia (Dokumaci, 2023) és a biografikus prototípus (Bennett, 2019) fogalmait, hogy mindazok, akik részt vettek e híd megépítésében, értő figyelmet, szerepet és teret kapjanak a jövőben a kortárs design diskurzusban és design oktatásban, és ezáltal új utak és elgondolások keresésére ösztönözzék a jövő tervező és gyógypedagógus generációit egyaránt.