Az idő során a városi termelés különféle módokon költözött a városokba és sajátított ki helyeket. A városi mezőgazdaság fő tereinek tekinthetőek a városok peremén kialakult átmeneti terek, a külterületi zártkertek, valamint jellemzően a városmagon kívül elhelyezkedő, nagyobb léptékű termelést elősegítő városi farmok. Az urbánus termelés legismertebb, klasszikus formája, a városmagban létrejött közösségi kertek. A szabadföld ellenpólusaként a mai, városi élettér és lakója a folyamatos és biztos élelmiszerellátást elkezdte beltérbe, ellenőrzött környezetbe telepíteni. A különféle 21. századi „high-tech háztáji” gazdálkodást (például vertikális farmok, termőföld nélküli termesztés…) egyre fokozza a városok növekedése, a termelésre rendelkezésre álló és/vagy alkalmas föld csökkenése, szélsőséges körülmények, vagy éppen egy meglévő létesítmény, nemhasznált épület-épületrész alternatív használati lehetősége… A városi szövetbe nehezen tud állandó jelleggel integrálódni egy termelő tér, ideiglenes elemei a városnak. Maradék, pangó területeken, talált helyeken zöld szigetként jelennek meg a városszövetben. Mestermunkámban a városi mezőgazdaság tere pontszerű, modulársian és mobilisan helyezhető, térben és elvben is vízre épülő. Nemhasznált úszóműveket, bárkákat veszek alapelemként, hordozóként, az öntözésre szánt vizet, mint kardinális termelési tényezőt pedig felszíni vízkivétel útján (Duna), lokálisan tisztítva kapcsolom a tervembe. Az alaptestet egy típus úszómű, TS bárka adja (80×10m). Az úszóművekre tervezett felépítmények, „úszó házak” a Dunán kiterjedve hálózatot alkotnak. Tervezett pilot flottám alapeleme a lokális termelést biztosító hajó, mely egy vertikális kert haszonnövény társulásokkal, demonstrációs jelleggel működő, egyfajta „urban living laboratory”. További elemei az egészet fenntartó bázis - ez az üzemeltetésen túl az oktatás-kutatás helye – és a termény fogyasztását-feldolgozását képviselő rendeltetésként teaház és főzőiskola. A funkciókat kontextusba helyezve három helyszínt jelöltem meg. A bázis a Népszigeten, a termelő hajó az Újpesti rakparton, a teaház-főzőiskola pedig a Batthyány téren kapott helyet. Az elemek kombinálhatóak, kiegészíthetőek, sorolhatóak. Projektemmel a rövid ellátási lánc kérdéskörére, a városi termelés és öntözésre szánt vízellátás újragondolására, valamint közvetve a vízi infrastruktúra és a Dunán jelenleg elérhető monofunkciós használat bővítési lehetőségeire, alternatíváira teszek javaslatot.