Mestermunkám anyagkísérletként indult, vizsgálódásaim során pedig felfedeztem, hogy a növények és virágok elhervadásuk, vagyis haláluk után sem veszítenek bájukból. Az elhervadás létezésük természetes része, ezért elkerülhetetlen minden virág számára; azonban egy kis odafigyeléssel az ezekben rejlő szépségre is rálelhetünk. Ebből a gondolatmenetből alakult ki, hogy szakdolgozatomban a gyász és az elmúlás ékszerekben való kifejezését, feldolgozását tekintsem át a klasszikus gyászékszerektől a kortárs efemer ékszerekig. Olyan kérdésekre kerestem a választ, mint például: Hogyan alakultak ki a gyászékszerek, melyek eszünkbe jutnak a szó hallatán? Mire szolgáltak valójában a gyászékszerek? Hogyan alakult sorsuk az évszázadok során ezeknek a kifinomult tárgyaknak? Miben változott a művészeti és társadalmi hozzáállás az elmúlás gondolatához?