masterwork
Through Hardship to the Stars
A projektemben arra törekszem, hogy megéljem a nőiességemet, felfedezzem a szexualitásomat, megértsem a testem és a tapasztalataim közötti kapcsolatot, és átlépjem saját határaimat, hogy felfedezzem, mikor válhatok igazán Nővé. A testem, a lelkem páncélja velem együtt megy keresztül mindenen. Tudatosan használom azt az eszközt, amely a kortárs társadalom problémáját szimbolizálja – a fényképezőgépet. Ez a projekt a társadalmi normákkal, feminista eszmékkel foglalkozik, és elemi, természeti szimbólumokat is használ. A képek esztétikáján a szürrealizmus hatása érződik, de tudatosan utal a jelenlegi közösségi médiában „jónak” ítélt vizuális stílusra is, és újraértelmezi a 2000-es évek tinimagazinjainak képi világát, erős vizuális kontrasztot teremtve a tartalom és a megvalósítás között. Gyakran vagyok saját fényképeim alanya, tükröt tartva magamnak és másoknak, különböző helyzetekben és női formákban keresve az identitásomat, és hozzám közel álló személyek bevonásával ábrázolva traumatikus eseményeket. Sok kép a természetben készült, vagy a természet különböző formáit mutatja be. A nőket hosszú ideje metaforikusan társítják a természettel, gyakran „Földanyaként" emlegetve őket. Ez a társítás a nyelvünkben is tükröződik: egy „szűz”, az ember által érintetlen erdő várja a kizsákmányolást. A földet hagyományosan a női nemmel azonosítják, amelynek két arca van: a passzív, tápláló anya, és a vad, irányíthatatlan erő. Így a földnek mint az élet forrásának és fenntartójának a nő lett a szimbóluma, ugyanúgy, ahogy a természetről mint a rend hiányáról - a maga viharaival, aszályaival és egyéb katasztrófáival - alkotott képünk is feminizált. Ebben a kontextusban sok kép primitív és állatias, és irányíthatatlan állapotban ábrázolja az emberi oldalt a trauma újraélésének során, ilyen módon megjelenítve a férfienergiát. A természet-kultúra és a nő-férfi dichotómia európai fogalom, amely az iparosodással került előtérbe, de már a 17. században is megfogalmazódott. Munkám az állapotnélküliséggel, a többgenerációs traumával és annak a testre gyakorolt hatásaival való küzdelmemet mutatja be.
thesis
A kortárs vizuális kultúra hatása az önképre
A dolgozat a testképpel kapcsolatos diskurzus eredetét és jelentőségét vizsgálja a pszichológiában és a művészetben, különös tekintettel az önarcképkészítés transzformatív erejére. A tanulmány személyes tapasztalatokból merítve azt kutatja, hogyan segít a fotográfia, különösen az önarckép az önbizalom építésében és a pozitív testkép kialakításában. A hipotézis szerint az önfényképezés döntő szerepet játszik az önbecsülés erősítésében és az önismereti úton való elindulásban. A három részre tagolt dolgozat bemutatja a legfontosabb fogalmakat, megvizsgálja a testkép személyiség kialakulásában betöltött szerepét, valamint feltárja a művészet és a pszichológia ilyen átfedésének társadalmi következményeit. A kutatás e kevésbé formális vizsgálat segítségével rá kíván világítani a fotográfia mint az önmegismerés és az önérvényesítés eszközének gyakorlati alkalmazására.