Dolgozatom célja körül járni a kapcsolatteremtés fogalmát a városi környezetünkben fellelhető vizuális információözönben, ezen belül meg részletesebben reflektálni a matricákra, mint olyan információhordozó és kifejezési eszközökre, amelyek ellepték Budapest belvárosának köztereit. Kitérek a városantropológia különböző kérdésköreire, mint például a szubjektív észlelések fontossága az orientáció elősegítésére, vagy a szuperorganizmusok jelentése és ezekben a fókuszpontok megtalálása. Nagy hangsúlyt fektetek a vizuális benyomásokra, és ezen belül, mint már említettem a matricákra. Próbálom megfejteni ezek szerepét, kapcsolatteremtő hatásait, miért beszélhetünk róluk „vizuális lábnyom” -ként, valamint hogyan szennyezik a városi környezetet vizuálisan. Mindezeknek a körüljárása a következő nagy kérdésre keresik a választ: hálózat vagy káosz a rengeteg irányíthatatlan kis vizuális jelzés?