Szakdolgozatomban azokra a kérdésekre próbálok választ találni, hogy a virtuális világok milyen lehetőségeket nyújtanak identitás kísérletezésre, milyen kölcsönös kapcsolatrendszer figyelhető meg felhasználó és avatár között és milyen motivációk vezérlik az avatárok létrehozását. Ahoz, hogy részt tudjunk venni egy virtuális világban, az első dolgunk a regisztráció után mindig az avatárunk létrehozása lesz. Az avatár kifejezés a hinduizmusban ismert avatára szóból ered, melynek jelentése alászállás, vagyis isten alászállása a földön halandó formában. A videójátékok kontextusában az avatár a játékos grafikai reprezentációja a játék világán belül. A virtuális világ definíciója olyan internetes többfelhasználós játékokat jelöl, mely a klasszikus értelemben vett játékoktól eltér abban, hogy nincs egy adott cél, amit a játékon belül el kell érni, nincsenek pontszámok és statisztikák, hanem a hangsúly inkább szocializálásra kerül. A játékosok a virtuális világokban létrehoznak egy avatárt, mellyel magukat azonosítják be és interakciókba lépnek a többi játékossal, így fedezve fel a sajátjuktól eltérő identitást, nemet, rasszt, vagy karriert társas interakciók formájában. Ezen interakciók kereteit és működési elveit megszabhatja maga a játékmenet és a felhasználók által létrehozott szabályrendszerek is. Kutatásomhoz három virtuális világ belső működéséről készült szociálpszichológiai és kultúrantropológiai terepmunka nyújt segítséget, melyek a Whyville.net, a Second life, és a VRChat. A játékokat megjelenésük és aktualitásuk tekintetében kronologikus sorrendben fogom bemutatni, mivel a játékok motorjául szolgáló digitális technológiák fejlődését lekövetve új szintjei figyelhetőek meg kutatásom témájának. Az avatárok egyre részletesebben személyre szabhatóak, a játékokon belüli cselekvőképesség egyre kifinomultabb, valamint az emberi kommunikáció jegyei egyre kisebb mértékben vesznek el a virtuális környezetben.