Az elmúlt években jelentős mértékben megváltozott, hogyan fogja fel a fiatalabb generáció a munkát és a produktivitást, azonban az ezeket a felfogásokat alakító, mögöttes kulturális és gazdasági tényezők gyakran nem maguktól értetődők. A dolgozat amellett érvel, hogy a napjaink kapitalista kultúrájában való érvényesüléshez az embereknek saját magukat kell optimalizálniuk, és olyan tevékenységekben kell részt venniük, mint például az önmonitorozás, ami azt jelenti, hogy hajlandóak feladni magánéletük bizonyos részét, és önkéntesen alávetni magukat az ellenőrzésnek. Azt is feltételezem, hogy ezek a tevékenységek a már elnyomott csoportokat még marginálisabb helyzetbe hozzák. Az első fejezet azt mutatja be, hogyan változtak meg a munkakörülmények, mióta a kapitalizmus és a neoliberalizmus vált az alapvető gazdasági rendszerré, illetve ideológiává Nyugaton, és hogy milyen hatással voltak ezek a nyugati kultúrákra. A második fejezet azt vizsgálja, hogy a jelenlegi munkaerőpiac miként kapcsolódik a munkáltatók által használt önmonitorozó applikációkhoz és nyomkövető eszközökhöz. Arra is választ keres, hogy milyen kockázatokat rejtenek ezek magukban. A harmadik fejezet alternatív nézőpontokat kíván megjeleníteni a tárgyalt jelenségek fogyatékossággal élő szerzők írásain keresztül történő elemzésével.