A cím egy magyar menyasszonysirató népdal sorát idézi, melyben az anya siratja a szülői házból elköltöző lányát, aki új otthona megteremtőjeként (vagy feleségként) új szerepbe lép, ahol saját magának kell kezébe vennie az életét. A lány vigasztalja az anyját, ne sírjon, hiszen ez a dolgok rendje. Sorozatomban a felnövéstörténetemmel, és az engem formáló családi örökségemmel foglalkozom A szüleim elköltöztek abból az erdélyi faluból, ahol születtek, aminek következtében az én életem már egészen másként alakult, mint az őseimé. Bár az élet, amit élek, az emberek, akik körülvesznek, és a döntések, amiket meg kell hoznom sok mindenben különböznek, más szempontból mégis nagyon is hasonlítanak a családunk történetéből ismerős dolgokra. A világról alkotott elképzeléseimet az engem felnevelő erős családi közösség formálta, amelyről csak akkor kezdtem el kritikusan gondolkodni, amikor rájöttem, mekkora különbség húzódik a saját tapasztalataim és az őseim tapasztalatai között. Sorozatomban azoknak a nőknek az életére reflektálok, akik az identitásomat formálták. Az ő történetüket ötvözve a saját emlékeimmel létrehozok egy képi világot azokról a szerepekről, amelyeket életem során vagy betöltök vagy megváltoztatok.