Tervem a magyarországi szociális ellátórendszer helyzetére reagál, különös tekintettel a hajléktalan-ságban élő emberek lehetőségeire. A célom az épületben egy olyan összefüggő belső rendszer létrehozása volt, ahol az alapvető emberi szükségletek ellátásán kívül a lakók teret kaphatnak a társadalom körforgásába való visszarázódásra is, egy biztonságos, befogadó közegben. A helyszín egy iskolaépület, két gyárépület, és egy galériaépület üresen álló csoportja Újpesten, a Népsziget szomszédságában. Ebben a vegyes korú és jellegű épületegyüttesben a kooperatív lakóközösségek térkultúrájának eszközrendszerét felhasználva, az élhető, de átmenetiséget célzó lakóhelyek körülményeitvel kísérletezem, sorolható kis lakóegységeket létrehozva. Ezt az utcaszinten egy népkonyha, műhelyek és az ellátórendszerbe illeszkedő reintegrációs tevekénységek terei, a volt gyárépület tetején pedig egy tetőkert egészíti ki, amelyek a munkahelyteremtés mellett a szomszédság felé nyitást is szolgálják.