Diplomamunkámban az ország vasúti vízházaival foglalkoztam, amelyek egykor a gőzmozdonyok vízzel való feltöltéséért feleltek. Jelenleg közel 100 ilyen épület áll üresen országszerte. Célom ezzel a munkával az, hogy felhívjam a figyelmet ezekre az értékes, de elhanyagolt építményekre, és bemutassam, hogyan lehetne őket újraéleszteni az adott épület adottságainak és a helyi közösség igényeinek. A tervben a pusztaszabolcsi vízházat alakítom át kisüzemi sörfőzdévé. Az épület többemeletes ipari kialakítása lehetővé teszi, hogy az alapanyagokat a felső szintre szállítsák, majd a gravitáció segítségével jussanak le az alsóbb szintekre, ahol a különböző feldolgozási fázisok zajlanak. Így a sörfőzési folyamat elemei - főzés, erjesztés, kiszerelés, fogyasztás - mind külön szintet kapnak. A gépként működő tornyot a meglévő acél víztartályok felhasználásával kialakított sörpavilon egészíti ki. Ez a megközelítés nemcsak a vasúti vízházak újrahasznosítására kínál fenntartható megoldást, hanem a helyi közösségek számára is új lehetőségeket teremt a gazdasági és társadalmi élet fellendítésére.