A dolgozat az intézményi és a személyes archívumok közötti kapcsolatot igyekszik feltárni a fotográfiai anyag használatának és az archiválással összefüggő művészeti gyakorlatoknak a vizsgálatán keresztül. Emellett az önéletrajzi jellegű emlékiratokra és az azokban használt képi anyagokra támaszkodva elemzi a történelmi és a személyes jelentőséggel bíró archív anyagok közötti kapcsolatban rejlő összetettséget, mindkét esetben az érték jelentését kutatva. A dolgozat az archívumok intézményeken belüli szerepének rövid áttekintésével, valamint az ilyen archívumok fő ismertetőjegyeinek és az archívumokat övező kereteknek a meghatározásával kezdődik, majd ezt alkalmazza a személyes archívumokban, például a családi fotóalbumokban fellelhető rendszerekre. A hiány, valamint az archívumok hiányzó kereteinek feltárását az archiválási rendszerekben inherensen meglévő hatalmi dinamika kritikai vizsgálata követi, hangsúlyt fektetve arra az elképzelésre, hogy a személyes és a hagyományos archívumok azonos jelentőséggel bírnak, és ekként is kell kezelni őket. Mindez abban az együttes következtetésben csúcsosodik ki, hogy egy archívum megértése során – függetlenül attól, hogy milyen méretű vagy mekkora formátumú – a környező paraméterek éppúgy döntő fontosságúak, mint az archívum tartalma.