Szakdolgozatom középpontjában a szocialista időkből fennmaradt, ámbár ma is használatban
lévő fürdőszobák és kerámia tartozékaik állnak, ezeket kutattam és elemeztem félévem során.
Kutatásom során ez a témakör több ponton is bővítésben részesült egyéb, általam izgalmasnak
és relevánsnak vélt -társadalmi, lélektani, történeti és funkcionális- tartalommal. A téma azért fontos számomra, mert szorosan kapcsolódik a diplomamunkámhoz, mely keretein belül egy fürdőszobai kerámia készletet tervezhettem. Kutatásommal a tervezési folyamatomat szerettem volna előkészíteni. Először maguk a fürdőszoba kerámiák fogtak meg, majd ezt összekötöttem egy saját tapasztalattal és probléma felvetésemmel is. Kecskeméten, a Szalagházban, egy 1970-es évek beli társasházban élek. Lakásom egyik legelavultabb és minden praktikumot mellőző pontja a fürdőszobám. Egy tipikus nagyon öreg aprócska szoci helyiség. 1 Ez az 1960/1970-es évekre igencsak jellemző építészeti csoda számos nagylakosságú lakóépületben foglal helyet. Igen ám, de a tulajdonosok kiöregednek. Ezáltal végbemegy egy generáció váltás ezekben az épületekben. Az idősebb lakosokat, pedig felváltják a fiatalok, akiknek szintén nagy fejtörést okoz ez az aprócska tér. Ezzel a témával kapcsolatban keresem kérdéseimre a választ, a következőkben.