Szakdolgozatomat egy rövid történeti áttekintéssel kezdem, a közösségi kerámiakészítés reprezentatív példáinak azonosítására összpontosítva az ősközösségek korától napjainkig. A 20. század kultúrpolitikai helyzetének a kerámiaművészetre gyakorolt hatásaival is foglalkozom Magyarországon. Bemutatom a kerámiakészítés körül kialakult első művésztelepeket és művészkolóniákat, valamint az ezek által inspirált kortárs keramikus csoportokat, röviden áttekintve a mai közösségi műhelyek létrejöttének motivációit. Meggyőződésem, hogy a jövőben az energiaválság, az egyre szélsőségesebb gazdasági helyzet és a környezetünk védelmének szükségessége a közösségi terek számának növekedését fogja eredményezni. A tudásmegosztást rendkívül fontosnak tartom, ezért dolgozatom végén a LUNO Stúdióban kidolgozott modellen keresztül, saját tapasztalataim alapján részletesen ismertetem a közösségi műhelyek előnyeit és szükséges feltételeit, elősegítve az ehhez hasonló alkotói közösségek indulását.