Felhasználni a művészetet a “világ jobbá tételére”. Innen indultam. Tág fogalmak ezek, művészet, világ és jobbá tenni valamit... de valahonnan el kell indulni. Az esetemben ez volt a szándék, aminek a realitásba fordítására való törekvések az építészethez vezettek. A világ megváló szándékok saját helyi környezetünkben való kamatoztatása, pedig az az elv ami alapján jelen dolgozat vizsgálati kereteit kijelöltem. Építész hallgatóként a szociális városrehabilitáció szempontrendszerét kívánatos céljait veszem alapul, és ennek keretei között vizsgálom a művészet facilitálás és művészeti módszerek alkalmazását és jelentőségét a szociális célok elérésében. Ennek fényében egy olyan intézményt választottam jelen esettanulmány tárgyául, ami meghatározó eleme volt Budapest egyik jelentős szociális városrehabilitációs programjának. Ez a 16 éve aktívan működő Kesztyűgyár Közösségi Ház a Magdolna Negyedben ami a rehabilitációs program lezárulta óta is a korábbi szociális célkitűzéseket szem előtt tartva működik.