Szakdolgozatomban két kortárs fotográfus munkáit vizsgálom, amelyek a voyeurizmus fogalmához kapcsolhatóak. A fotográfusok kiválasztásánál igyekeztem olyan alkotókat keresni, akik a közterületen jelenlévő emberek rejtett megfigyelésével foglalkoznak, azonban munkáik felfogása eltérő a szokványos utcai fotózástól, konceptuális módon vizsgálják környezetüket, az őket körülvevő embereket, valamint magát a fotográfiát mint médiumot. Azonban véleményem szerint ennek a hozzáállásnak van egy etikai vonzata is, amit fontosnak tartok tárgyalni. Ezért ennek megértéséhez dolgozatom első fejezetében magát a megfigyelést, annak előtérbe kerülését napjainkra, annak esetleges aggályait, előzményeit járom körbe. A második fejezetben Phillip-Lorca DiCorcia egy projektjén keresztül a voyeurizmus jelenségére fókuszálok a fotográfia és valóság kapcsolatának, illetve a kamera és az alany kapcsolatának vizsgálatán keresztül. Fontosnak tartom azt a kérdést, hogy a magánélet változásai ellenére mi az az erkölcsi nyomvonal, amit ilyen megfigyelés alapú esetekben a fotográfusnak szem előtt kell tartania. Annak megértése is fontos számomra, hogy a vizsgált művek, amelyeknek van egy etikai megkérdőjelezhetőségük, miként és hogyan kerülhetnek be kiállító terekbe. Erre a harmadik fejezetben fogok kitérni Sophie Calle és a posztmodern fényképészet kapcsán, de Calle esetében is felmerül a valóság és a fikció jelenlétének vizsgálata, más szempontrendszereken keresztül.