Az emberi élet mulandóságával és a világ kiszámíthatatlanságával szemben az építészet olyan lelki orvosságként is szolgálhat, amely értelmes rendet visz a bennünket körülvevő káoszba. Ezzel együtt az építészet, a társadalmi berendezkedésektől függetlenül, a politikai rendszerek lényegi jegyeit is tükrözi. Az építészet, mint rendkívül költséges médium, különösen ki van téve a hatalom akaratának, akár építésről, akár rombolásról van szó, vagyis egy korszak építészete mindig sokat elárul az aktuális hatalom és a társadalom viszonyáról. Ezért gondolom, hogy az építészeten, konkrétabban a zuglói városközpont építésén keresztül megvizsgálható a mai lokális politikai helyzet, és a jelenség elemzése felvilágosítást adhat a rendszer ideológiai jellemzőiről is.