Szakdolgozatomban a ritmust, mint egy diszciplináris határokat átívelő fogalmat vizsgálom, amely alternatívát kínál az esszencialista filozófián alapuló tudományos redukcionizmussal és sok szempontból elavult modern problémamegoldási stratégiáinkkal szemben. A folyamatfilozófia ritmus-koncepciójának felvázolása után bemutatom, hogy a komplex dinamikus rendszerek tudománya miként teszi elérhetővé a megismert fogalmi eszköztárat a design számára, ezzel szemléltetve, hogy a ritmus fogalma hidat képez bizonyos elméleti és gyakorlati diskurzusok között. Dolgozatom végén kísérletet teszek egy ritmus-alapú, folyamatorientált tervezői szemléletmód felvázolására.