Az első fejezetben a Biodesign-t életre hívó előzményeit kutatva kontextusba helyeztem a lineáris gyártás jellemzőit, és a berendezkedésünk okozta krízist és a krízisre adott ellenreakciót, a fenntartható tárgyalkotás látásmódját. A fenntarthatóság sarokpontjait definiáló szemlélet, a teljes tervezési folyamatot vizsgálja, az alapanyagtól, a koncepción keresztül, a tárgyak utóéletéig. Ahhoz, hogy a lehető legoptimálisabb célt elérhessük, a fenntartható tárgyalkotás alkalmazza biotechnológia tudományának ágazatait. Ilyen ágens például a nem gén-alapú biotechnológia integrálása művészeti projektekbe. Sejt és szövet alapú megoldások diverzív alkalmazásával kooperál a biodesign. A második fejezeteben ezeket diverzív, de koherens területeket mutattam be Collet és Benyus és Camere tematikája alapján, a Természet mint modell és Természet mint alkotótárs fejezetekben. Konklúzióként levonhatjuk, hogy az élet jelenléte már csak a tervezési és kivitelezési és lebontási folyamatokban nagyban segíthet a fenntarthatóság és a cirkuláris gyártási folyamatok berendezkedésének kialakításában. A harmadik fejezetben kitértem a növesztéses tárgyalkotás specifikus területének ambiciózus előnyeire, ami a fenntarthatósági szempontoknak több ízben is, például gyártástechnológiai folyamatok egyszerűsítése, valamint a micélium alkalmazott művészeti felhasználásán keresztül bemutattam az előző fejezetek megfigyeléseit, lehetőségeit. Megfigyelhetjük, ahogy a virtuális, fizikai, kémiai és utolsóként a biológiai rendszerek összemosódásával elérkezhet a 4. ipari forradalom, a kérdés az, hogy mikor válnak jelenünkké a ma még csak spekuláció szinten lévő projektek. (Grzesik 2022,9) (Robertson 2021,100)