A Koronavírus okozta korlátozások jelentősen redukálták a szociális érintkezéseket és az emberi kapcsolatokat. Ahogy mindenhol, ez az izolációs helyzet egy művészeti egyetemen és a designban egyaránt sok nehézséget, egyedüllétet, hátrányt és bizonytalanságot jelentett. Ez a helyzet inspirálta a szakdolgozatomat, valamint az a kérdés foglalkoztatott, hogy lehet-e a kreatív tervezőt szociális környezetétől függetlenül vizsgálni, és ha nem, akkor tevékenységüket milyen társas szempontok és hatások szerint lehet elemezni. A kreativitáskutatás rendkívül komplex, valamint a szakirodalmak jelentős része a kreativitást, mint egyéni tevékenységet és zsenialitást vizsgálja. Az én dolgozatom azonban a kreativitás azon aspektusával foglalkozik, amely a szociális közegben jön létre és ezeket a folyamatokat társas szempontok alapján vizsgálta. Dolgozatom kis léptékben leginkább arra a szűkebb társas környezetre fókuszál, amely nap mint nap körülvesz és támogat minket. Azt járom körül, hogy a tervezésben és designban az egyén, hogyan viselkedik mások társaságában, milyen hatással van rá mások implicit vagy explicit jelenléte, közvetett vagy közvetlen interakciói, visszajelzései. Ezek a jelenségek hogyan befolyásolják a motivációt és inspirációt, összességében a kreativitást. Végezetül pedig az együttműködésre, fektetem a hangsúlyt, annak előnyeire és kihívásaira, valamint lehetséges megoldásaira.