Dolgozatomban a maszkok és a személy kapcsolatát, valamint a „self,” avagy az „önmaga” színrevitelét vizsgálom, ehhez milyen különböző eszközöket, látható és láthatatlan maszkokat használunk. A maszk képes elrejteni önmagunkat, ugyanakkor képes kifejezni és kiemelni énünket, valamint egyszerre alakítja és rögzíti az identitást. Az egyéni identitás eltitkolásával, egyes tulajdonságok kiemelésével vagy elrejtésével egyidejűleg valami gyökeresen mássá alakíthatják át. Ezek a maszkok eszközök a benyomáskeltés irányításában, valamint az úgynevezett szimulációk eszközei is lehetnek. A maszkok gyakorta a színház világában jelennek meg, ezért a kutatásomban hétköznapok a színház fontos fogalmaival kerülnek párhuzamba. Ilyen például a dráma szerepe a mindennapokban, milyen előadások valósulnak meg különböző maszkok segítségével. Vizsgálom még, hogy milyen módon hatnak a szerepeink, a szimulákrumok az identitásunkra és társas kapcsolatainkra, hogyan alakul ez a mai posztmodern társadalmunkban.