Szakdolgozatom kiindulópontjaként a saját tervezői introspekcióm szolgál. Az önreflexióra való hajlandóság a feldolgozott téma megértését segíti, ilyen értelemben pedig tűnhet akár öncélúnak is. Azonban e folyamat divattárgyként való feldolgozása már az összegyűjtött információk és tapasztalatok alapján realizálódik. Ezt a megközelítést az autoetnográfia módszertanára fordítom le. A megértés célja egy divattervezési eljárás kikísérletezése a korábbi kollekciók, illetve a jelenben készülő tervek fogalomra hozása által. A ruhatárgyat egy körforgásos logikában szándékozom elhelyezni. A kortárs körforgásos divat- és gazdaságelméletekre reflektálva, illetve a szabászati praxist is figyelembe véve, a divatbeli dekonstrukció hagyományára utalva alakítom ki saját tervezői attitűdöm állandóját. A körforgás alapfeltétele a folyamatos változás. A változásé pedig az, hogy legyen egy állandó, amely ezt a mozgást végzi, amely képes az alapvetései egy részét felülírni, miközben saját maga első verziójához keresi a visszavezető utat. Ennek a folyamatnak a fázisait a szakdolgozatomban a körforgásos és örökmozgó rendszerek elméletein keresztül igyekszem feltárni és ennek dokumentálásának lehetőségeit a fotó és divat kapcsolatával határozom meg.