A dolgozatban az ártér rehabilitációt, mint klímaadaptációs környezetalakítási mód témakörét-járom körül téri, időbeli és történeti alakulásának vizsgálatával; kiemelt figyelmet fordítva a természetvédelem és mezőgazdaság kapcsolódásaira és ezen keresztül a vidékfejlesztésben rejlő lehetőségekre. A mestermunkám előtanulmányaként ennek a komplex témának az átfogó megismerése és bemutatása volt a célom, mindvégig a releváns problémafelvetést, program és helyszín megtalálását szem előtt tartva. A kutatás során fontos volt, hogy különböző diszciplínák szakembereivel konzultálhattam, akik segítettek eligazodni az összetett és még nem kikristályosodott elméletek, és koncepciók sűrűjében. A konklúzió is tulajdonképpen ez lett: olyan tájkísérletekre és mintagazdaságok létrehozására lenne szükség, amiknél a gyakorlatban kísérletezhetik ki ezt a jelenlegitől merőben eltérő rendszert. Bár a dolgozat a szigorúan vett építész diszciplínától távoli területekkel foglalkozik, mégis implicit módon a szakma definiálásáról, szerepéről, határairól is szól, amennyiben az építészetet tágan értelmezve környezetalakítási gyakorlatnak vagy egy hely minőségének a tudatos megváltoztatásaként értelmezzük.