Dolgozatomban kortárs tárgyakat és installációkat elemeztem hatásuk szemszögéből: formai és technikai megoldások segítségével hogyan váltanak ki érzelmeket? Az érzelmi hatások kiváltásának mintázatát kutattam és a befogadás kontextuális tényezőit. Esettanulmányokon keresztül arra kerestem a választ, hogy miként és miért működik a design hatásgyakorlása. Kutatásom során megismertem az emocionális design, a collectible design és az unruly design fogalomrendszereit. Ezen ismeretek figyelembevételével azonosítottam a design és művészet határterületének egy olyan vékony szeletét, ahol a költőiség és a funkcionalitás találkozik. Ennek a területnek a pontosítására definiáltam a nem-triviális design fogalmát. Az elméleti fogalmak tisztázása után a lámpa design vonatkozásban megfogalmaztam négy hipotézist, melyeket elemzés alá vettem. Az elemzés előkészítéséhez felépítettem egy keretrendszert, melyben a design kánonból kiindulva szerteágazó mintagyűjtést végeztem. A gyűjtött példákat kategoriákba soroltam, majd esettanulmányokon keresztül elemeztem, a hipotézisek fényében. Úgy találtam, hogy nem csak az autonóm művészet területén érhető el magas érzelmi töltöttség, hanem a lámpatest alapvető funkciója megtartása mellett is. További tanulság, hogy a nem-triviális lámpák esetén - az autonóm művészeti alkotásokkal szemben - a kontextus ismerete kevésbé tűnik fontosnak az érzelmek kiváltásához. Meglepett, hogy az elemzés alapján viszonylag kevéssé elterjedtek az innovatív műszaki megoldások a nem-triviális lámpák tervezése során. Ugyanakkor igazoltam, hogy a költészet eszközei megismételhetően alkalmazhatóak design kontextusban. Ez a tanulság - a designeri munkában tudatosan alkalmazva - új perspektívát és inspirációt nyújthat számomra, és talán más tervezők számára is.