Szakdolgozatomban a társas körülmények között megélt érintés biológiai és pszichológiai hátterével foglalkozom. Különböző pszichológiai irányzatok nézőpontjából vizsgálom, hogy gyerekkorban miért fontos különösen az érintés a mentális jóllét szempontjából. A digitális tér valósággá tett egy olyan ismerkedési és érintkezési formát, mely nem igényel fizikai kapcsolatot. Azonban a technológiára való folytonos támaszkodásunk veszélyezteti a valós térben történő kapcsolattartást és az érintést. A koronavírus következtében a digitális jelenlétünk megerősödött, megvonva az embereket a materiális léttől. Az érintés hiányának felismerése a fejlesztéseket egyre inkább a multiszenzoriális tapasztalatok megélése felé tereli, ezért a VR (virtuális valóság) és digitális platformok tereiben egyre gyakrabban jelennek meg valós érintést felidéző jelenségek. A dolgozat végén megvizsgálom a digitális létünk negatív és pozitív tényezőit, illetve azt, hogy az érintés hatékonyan építhető-e be a virtuális környezetünkbe.