A diplomamunkám egy személyes hagyaték feldolgozása, amiben apám 25 évvel ezelőtti eltűnésének körülményeit vizsgáltam egy performatív kiállítás keretében. A SORRY M.P. egy kutatási folyamatot lezáró kiállítás, amit a nappalimban rendeztem meg, ezzel egy köztes, félnyilvános teret létrehozva. A lakás egyszerre volt az 1998-as eseményeket feltáró munka helyszíne és az az intim tér, ahol ezt a privát történetet kinyitottam a nyilvánosság számára. A kiállításon az idő során kialakult különböző, de párhuzamosan jelenlévő narratívákat mutattam be hivatalos és magán dokumentumokon keresztül. A lakásba érkező vendégeket egy részvételi kutatásra és nyomozásra invitáltam, ahol együtt gondolkodtunk. Ebben a szituációban vizsgáltam a személyes és kollektív közti határokat.