A divat elválaszthatatlanul kapcsolódik viselőjének fizikai formájához. A ruha szabása a test egyes részeire irányítja a tekintetet, egyszerre kiemeli és elrejti a sziluett különböző részeit. Az idealizált test azonban kulturális konstrukció. Az elmúlt 150 év során a telt csípőt, a keskeny csípőt, a nőies derekakat és a fiús alakot különböző időpontokban szépségideálnak tekintették. A dolgozat célja az volt, hogy válaszolhassak azokra a kérdésekre, hogy a divatipar miért részesíti előnyben a vékony testalkatot, mi ennek a története, honnan jött és mi az oka, hogy a mai világban is jelen van. Annak ellenére, hogy a szépség szubjektív és sok minden játszik szerepet abban, hogy mit látunk szépnek, például kultúra, ország, korszak; a divatiparnak továbbra is meglehetősen szigorú normái vannak a tekintetben, hogy kit tart szépnek és ezért érdemesnek. A dolgozat azt vizsgálja, hogy a divatipar hogyan reagál a fogyasztók körében erősödő testpozitív mozgalomra. A történeti kutatás elengedhetetlen volt, mivel kulcsfontosságú annak megértése, hogy a társadalomban ma szépnek tartott női testforma hogyan alakult ki, és honnan indult erre válaszul a testpozitív mozgalom. A női szépség eszménye az 1890-es évek nőies idomaitól indulva nagyon hosszú utat járt be, míg eljutott a ma kedvelt karcsú, magas, vékony formákig.