Az autóvásárlás egyre kevésbé vonzó opció a fiatalok körében, leginkább a könnyen hozzáférhető és változatos városi mobilitási lehetőségek miatt. A járműipar főárama még nem reagált jelentős mértékben a "shared mobility" által újraértelmezett birtokviszonyokra és az emiatt változó mindennapi használatra. Szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy az autóbirtoklás átalakulása milyen új lehetőségeket és elvárásokat teremt a járműarchitektúrák terén. A választ történelmi áttekintéssel, járműtörténeti példák összehasonlításán keresztül és a releváns szakirodalom tanulmányozásával keresem. A jármű architektúráját annak legalapvetőbb paramétereinek egésze írja le. Minden új kihívásra vagy technológiai áttörésre érkezik valamilyen válasz az autóipar részéről, ami esetenként generációkra beépül a járműarchitektúrák DNS-ébe. A shared mobility-hez igazított jármű architektúrájának az eddigi szempontokon túl a helyi mobilitás központi idegrendszerét is figyelembe kell vennie. Ennek, az egyes tárgyon túlmutató architektúrának a "kiterjesztett architektúra" nevet adtam. Sikerességét az határozza meg, hogyan tud a legjobban reagálni környezete kihívásaira, vagy hogyan segítheti azt olyan irányba változtatni, amerre haladni szeretne.