A lakhatási válság évről évre ciklikusan újratermelődik, azonban az utóbbi években elérte a csúcsát. A jelenkori lakhatási szegénységre, energiaválságra és az inflációra egy jóval összetettebb módon szükséges reagálni. Szakdolgozatomban arra keresem a választ, hogy hazánkban miért küzd a társadalom bizonyos szegmense lakhatási problémákkal. A jelenlegi magántulajdon által dominált lakásrendszer a perem szélére szorítja az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező embereket, családokat, a fiatal pályakezdőket, a szociális intézményből kiszakadó embereket és a társadalom további hasonló szegmensét. Számukra a rendszer nem igazán kínál alternatív lakhatási lehetőséget, hiszen a kormány által létrehozott lakásrendszer nem rendelkezik elegendő megfizethető albérlettel, valamint önkormányzati bérlakással. A társadalom részéről egy erős szociális lakhatásra való igény fogalmazódott meg. Egy új típusú lakhatási forma, melynek eszméje a fenntarthatóság eszközrendszerének használatában rejlik. Manapság nem elegendő a szolid lakhatási viszonyok megteremtése, ennél jóval praktikusabb kialakítást igényel egy működőképes lakhatási struktúra megtervezése, mely lehetőséget kínál a közösségben való együttélésre, egy megosztáson alapuló rendszer megteremtésére a fenntartható eszme értékeinek mentén.