"A lemezborító olyan kép, amely reprezentálja a zenét. Azonban több, mint 80 évvel azután, hogy megszületett az első lemezborító, a zenéket reprezentáló artwork-ök már csak kis méretű képek egy képernyőn, és már olyan kortárs alkotókat sem tudunk sorolni, akik évtizedek óta csak lemezborítókat terveznének töretlen sikerrel. Elveszítették a lemezborítók a jelentőségüket? Szakdolgozatomban végighaladok a lemezborítók történetén a kezdetektől napjainkig. Vajon mi tette a 20. század ikonikus lemezborítóit ikonikussá, és egy kortárs lemezborító el tudja érni ezt az ikonikusságot a mai lemezborító áradatban? Kétféle módszertannal dolgoztam: kutatást végeztem és három szakmabelivel, Horváth Bence Edével (zenész, Elefánt), Fejes Fannival (menedzser, Carson Coma, Mehringer) és Dobos Emőkével (képzőművész, Platon Karataev) interjúztam. Szakdolgozatom eredménye az lett, hogy hiba lenne napjainkban a lemezborítók szerepét redukálni arra, amit eredetileg az 1930-as években jelentettek. Egy artwork már nemcsak a lemez csomagolásának egy része, ami az eladást ösztönzi, hanem egy módszer arra, hogy az előadó különlegesebbé tegye a zenéjét, egy egyedi világot építsen köré, és egy igen zsúfolt iparágban kitűnjön a tömegből. Függetlenül attól, hogy egy lemezborító szép, ellentmondásos, van koncepciója vagy csak esztétikus, a lényege a történetmesélés, a közönség lekötése és bevonódásának elérése."