Korunk nyugati társadalmára általánosan jellemző, hogy érzelmi szempontból zárkózott és elmaradott. Bizonyos témákról, érzések felhangosításáról nem beszélünk, nem éljük meg azokat, és ez mélyen elzárt dühöt generál. Dolgozatomban ennek a jelenségnek az anyaság megélésével, az anya szereppel kapcsolatos aspektusainak reprezentációját vizsgálom női kortárs fotográfusok és képzőművészek munkáin keresztül.