A művészet az emberiséggel párhuzamosan keletkezett és fejlődött, ám a megértését célzó pszichológiai kutatásoknak csak az elmúlt 150 évben lehettünk tanúi. A különböző filozófiai elméletekre támaszkodó művészet érzékelési kutatások elsősorban az emberi érzelmek megértésére fókuszáltak, ám a tudományos világ kritikája szerint az amúgy is relatív művészet további viszonylagos mérésekkel való alátámasztása nem vezethet valós tudományos eredményekhez. Végül a 21. század elején főleg a technológia jelentős fejlődésének köszönhetően felbukkant a neuroesztétika - egy új tudományág, ami a klasszikus művészetpszichológiai kutatásmódszertanokra és filozófiai elméletekre épít, ám méréseit pontos számokat generáló elektronikus eszközökkel végzi. A neuroesztétikai kutatások úttörő eredményei a művészet megértésén kívül a művészet és az emberi psziché kapcsolataiba is betekintést enged, ezáltal lehetőséget adva, olyan rejtélyes neurológiai állapotok gyógyítására mint a poszttraumás stressz szindróma vagy akár a demencia. Dolgozatomban bemutatom a neuroesztétika történetét és eredményeit, illetve összehasonlítom a klasszikus művészetpszichológiai kutatásokkal, hogy bemutassam, miért hatékonyabb neurológiai szempontból vizsgálni a művészetet, ha annak a pszichére gyakorolt hatásait kívánjuk megérteni.