Szakdolgozatomban a női művészek érvényesülési stratégiáit vizsgálom az 1920-as és 1930-as évek magyar művészetében. Célom, hogy bemutassam a művészettörténet feminista kritikájának magyar kontextusban értelmezhető irányvonalait, valamint, hogy feltárjam milyen tényezők befolyásolták a magyar művésznők pályájának alakulását. Kutatásom során a nők művészeti oktatására és művészeti nyilvánossághoz való hozzáférésére fókuszáltam, továbbá három művésznő, Járitz Józsa, Lukáts Kató és Ferenczy Noémi pályaképének áttekintésével az érvényesülési stratégiáikban megfigyelhető és a feminista diskurzus nemzetközi szakirodalmával igazolható mintázatokat tártam fel. Dolgozatomban arra a következtetésre jutottam, hogy a női emancipáció ellenére a megkülönböztetés továbbra is fennmaradt a művészetbe beágyazódott nemi sztereotípiákon keresztül.