Az 1950-ben Budapesthez csatolt többnyire falusias és kisvárosias jellegű települések ma a város peremkerületei, és csak részben alakultak át alközpontokká. Beépítési módjukban és a városban betöltött szerepükben sok szempontból az egyesítés előtti állapot dominál ma is, ezért azt vizsgálom a szakdolgozatomban, hogy miért nem alakultak ki városias alközpontok mára a peremkerületekben. A tanulságokat levonva elemzem Kelenföld városközpont placemaking módszertanra alapozott átalakítását, illetve azt, hogy ez képes-e katalizálni egy hiánypótló városi alközpont kialakulását a területen.