A dokumentumfilm-készítés performatív ábrázolásmódja lehetővé teszi a filmkészítő számára, hogy személyes tapasztalatait és érzéseit beépítse a munkájába. Ez a megközelítés különösen hatékonyan alkalmazható a trauma témájának feldolgozására; egy bensőségesebb, árnyaltabb pillantást lehetővé téve annak összetett természetére, az egyénekre és közösségekre gyakorolt hatására. Szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy a performatív dokumentumfilm-készítés hogyan használható fel traumatikus élmények feltárására és megjelenítésére, valamint, hogy e megközelítés milyen lehetséges előnyöket és hátrányokat hordoz magában.