A Color TV, Queen Beds, Exotik Dreams című mestermunkámban azzal foglalkozom, miként tudunk szembenézni azzal a kulturális örökséggel, amit legszívesebben elfelejtenénk. A rendszerváltás körül nyílt magyar panziók erős, kelet-európai, időtlen, snassz stílusa, az olcsó sufnituningos megoldásai, valamint az a törekvésük, hogy elegáns és fényűző hangulatot teremtsenek, nemcsak a saját gyökereimre, gyerekkoromra, gyengeségeimre és erősségeimre, hanem sajátos magyar hagyományainkra, ambícióinkra és vizuális kultúránkra emlékeztet. Dolgokra, melyeket nehéz elfogadni, például, hogy nem valósul meg nálunk az amerikai álom, hogy soha nem leszek egy nyugati lány, akiből árad a magabiztosság. Utazásaim során felismertem és megszerettem a számunkra ismerős (magyar) melankolikus érzést, a töretlen leleményességünket, a fanyar humorunkat. A rendszerváltás panziói olyan helyet teremtettek számomra, ahol jobban megérthettem nemcsak saját magamat, hanem azt, hogy honnan jövünk, merre tartunk.