Jelen szakdolgozat a Képi színház címet viseli, és annak jelenségére koncentrál, mely során a képi színház értelmezésének lehetséges irányainak bemutatására vállalkozik: szól a kép terminusának művészettörténeti értelmezéséről, továbbá pozicionálja a rendezői színházi struktúrával szemben a képi színházi struktúrát, beemeli az előadás és performativitás terminusait. A design területét nemcsak a színházi előadás vizuális elemeinek gondolatával kapcsolja be, hanem a designkultúra segítségével elvégzi azt a gondolatkísérletet, mely során a színházi testek – ezek élő és élettelen testek – interakciójára designfolyamatként tekint. Szól a képi színház sajátosságairól a textuscentrikus értelmezésen túl. A képi színházi struktúra árnyalására Robert Wilson munkásságát és két konkrét rendezését – A Messiást és a Koldusoperát – választottam, aki híres átható képiséggel operáló rendezéseiről. A dolgozat célja, hogy felvázoljam azt a problémakört, mely önmagában már maga a képi színházi fogalom statikus értelmezésénél is számos megoldásra váró komplex kérdést vet fel a művészettörténet, a designelmélet, valamint a színházelmélet felől tekintve. A kijelölt elméleti munkák segítségével szeretném felhívni a figyelmet a meghatározás nehézségeire. Ennek a pontosítása a jövőben valamennyi említett diszciplína képviselőinek közös értelmezését követelné meg a konkrét színházi struktúrára vonatkozóan.