Ezzel a dolgozattal az a célom, hogy egy mélyebb értelmezéssel finomítsam Lars von Trier szélsőséges megítélését. Hosszasabban kitérek arra az ellentétre, hogy miközben a kereszténység tanainak beépülése a filmekben közelebb engedi a rendezőt a közízléshez, addig morált és jóságot elsöprő kijelentései éppen szembe állítják azzal. Törekszem arra, hogy felvázoljak egy utat a megváltóktól és a keresztény tanoktól kezdve Isten és a morál elpusztítása felé, ezzel szemléltetve a rendező értékrendjének folytonos változását. Emellett kiemelten vizsgálom a bűnt, mint folytonosan megjelenő motívumot a filmjeiben.