Szakdolgozatomban olyan kortárs látványtervezők munkáját vizsgálom és mutatom be, akik különböző vizuális illúziók felhasználásával képesek a színpadi tér dimenzióinak látszólagos manipulálására, azok valós fizikai adottságai megváltoztatása nélkül. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy milyen modern technológia eszközökkel érhető el a színpadi térérzet manipulálása, illetve ezen eszközök használatnak legitimitására a kortárs előadásokban. Kutatásom során olyan előadások példáján keresztül kívánom ezt a témát körül járni, melyek amellett, hogy nem megszokott technológiákat felhasználva valósultak meg, a szakmabeli kritikusok és szakemberek figyelmét is megragadták.