Szakdolgozatomban áttekintem a jelenkori magyar pályakezdő és pályán lévő képzőművészek karrier előrehaladásának lehetőségeit. Ehhez először megvizsgálom a hazai intézményrendszer működését, majd a képzőművészek motivációit. Az ebből vont konklúziók rámutatnak a művésztelepek és a művészeti rezidens programok nyújtotta lehetőségekre, amelyek több pontos is mutatnak hasonlóságot, azonban különbségeik rámutatnak a rezidens programok népszerűségének lényegére. Állításom szerint a művészeti rezidens programok, – mint az alkotói pályát jelentős mértékben befolyásolni képes jelenség – módszereivel és eszközeivel egyedülálló szabad övezetet biztosítanak a kísérletező művészek számára. Hipotézisemet négy olyan művész munkásságának elemzésével járom körbe, akik életének különböző periódusában játszott jelentős szerepet egy-egy rezidens programon való tartózkodás.