Dolgozatomban, a dokumentumfilm műfajában előforduló önreflexiós jelenségeket kívánom vizsgálni. A téma feldolgozásához elengedhetetlen néhány alap elméleti kérdés körüljárása, kezdve a műfajt meghatározó alapkérdésektől egészen az önreflexió általános, majd a mozgókép béli jellemzéséig. A dolgozat terjedelme nem ad lehetőséget monográfia létrehozására azonban a legfontosabb sarokpontokat érintve el szeretnék jutni a magyar dokumentumfilm önreflexiós megnyilvánulásainak pontos szemrevételezésére. Ehhez két különböző korszakból, három alkotást választottam, Bódy Gábor Egy Bagatell, Jeles András Meghallgatás, és Révész Bálint Nagyi Projekt című munkáit. A három munka bemutatása jól körvonalazható képben mutatja a műfaj formanyelvének alakulását a magyar történelem változása tükrében.