Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy milyen esztétikai és jelentéstartalom béli hatással van a videójátékok világa, esztétikája és az úgynevezett gamer-kultúra a kortárs képzőművészetekre. Mint minden technikai médium és (adornoi értelemben vett) kultúripari termék, ahogyan egyre inkább hétköznapivá és széleskörben fogyasztottá válik, úgy a videójátékok is mint esztétikai, mint tematikus hatásként beszivárogtak a kortárs (média)művészek praxisaiba. Először röviden ismertetem a játékipar és a gamer-kultúra mai helyzetét, majd főleg Alfie Bown The Playstation Dreamworld (2018) című könyve és Ian Bogost, Paul Virilio, Elliott Murphy, Mark Fisher és mások idetartozó írásai alapján bemutatom a digitális játékok kultúrában betöltött szerepét és hatását. Ezután három kortárs alkotáson keresztül igyekszem igazolni megállapításaimat.