Az animáció sokszor mostohán elhanyagolt, de annál effektívebb alkotóeleme a hangsáv, aminek részletes vizsgálatával próbáltam közelebb kerülni annak lehetőségeihez, különös érdeklődéssel fordulva az egyedi és kortárs megoldásokhoz. Érintettem a hangsáv létrehozásának általános gyakorlatát is, kapcsolatba hozva azt az általam elemzett animációs rövidfilmekkel. Hipotézisként felállítottam, hogy létezhet olyan rendezői döntés a kép és a hang összepárosításakor, ami a film dramaturgiai követelései szerint adekvát, és az ettől való eltérés alternatív szemiotikai értelmezéseket eredményez.